Eljött a nagy pillanat. Soha nem gondoltam volna, hogy a híres Michael Maxwell után Louis Falanga is lecsap a kártya egyik nagyágyújára. És mégis így lett... És persze megint maratoni mennyiséget sikerült kitermelni. De ez a poszt elsősorban nem erről szól. Nézzük a videót:

Vannak pillanatok, amikor az embernek szembe kell néznie az addigi hőseivel, idoljaival mítoszaival. (szombat fél kettő van, Misfitset hallgatok, és sajnáltatom magam) Ez a poszt inkább erről fog szólni. 

Furcsa érzés erről írni... Darwin Ortiz a bűvészet egyik legfontosabb személyisége a 20. század második felében. Ennek ellenére a fenti videót elnézve az olvasó teljes joggal teszi fel a kérdést, hogy miért is van ez így. Vad kártya lejátszásból annyi van, hogy azt már megjegyezni is sok. Erre 2011-ben, ez a fickó kiáll ezzel. Végignarrálja az egészet. "Ezt ideteszem, ezt megfordítom..." Tényleg olyan érzése van az embernek, mintha nem ismerné mi is szerepel az általa írt könyvekben. 3:09-nél mi ez? Ez minden, csak nem természetes. 3:49-nél ismét. Úgy kapja fel a kártyákat, mintha forróak lennének.

Minden esetre vonzódásom nem hagyott alább, de mindenkinek csak azt tudom ajánlani: Darwin Ortizt írásban, mert a könyvei jók. Aki pedig jó vad kártya rutint szeretne látni, az mindenképp nézze meg Tommy Wonder Tamed Cards rutinját. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.