Remélem nem cseng sokaknak ismeretlenül Darwin Ortiz neve. Ha mégis, akkor címszavakban érdemes róla tudni a következőket:

-1948-ban született New Yorkban.

- Jó barátja David Roth és Michael Vincent.

- Harry Lorayne memória-iskolájában tanított.

- Ő írta többek közt az Annotált Erdnase-t, amiből végre könnyebben lehet megtanulni bizonyos fogásokat. (Ha valaki nem tudja ki is S. W. Erdnase, akkor szégyellje magát!)

A következő posztokban Darwin Ortiz: Designing Miracles című könyvében található törvények közt szemezgetek, és valamilyen szinten igyekszem őket kommentárokkal ellátni. Szándékosan nem tartok semmilyen sorrendet, így mindenkinek minden alkalomra jut valamilyen apróság.

1. A bűvészet legfontosabb tárgya a laikusok gondolkozása

Kevés dolog lehetne ennél fontosabb. Bűvészként gyakran megszokja az ember, hogy csak a bűvészklubban, vagy a bűvész barátainak mutat trükköt. Így előtérbe kerül az, hogy milyen okos egy kellék, vagy mennyire radikálisan új metódust fejlesztettek ki egy régi trükkre. Így teljesen elsikkad az, hogyan tudok tényleges varázslatot mutatni az elvárt trükkök helyett. (Sőt, előfordulhat olyan is a bűvészek közt, hogy egyáltalán már nem is érdekli őket önzésükben és elégedettségükben a laikusok véleménye. "Ez egy jó metódus és kész." Persze a laikus látta, hogy mikor hogyan lopja ki a kártyát a pakliból, de ez már másodlagos öntelt bűvészünk számára.)

5. Szokd meg, hogy külső és belső relitásban gondolkodsz egy mutatvány bármely pontján.

Minden egyes mutatványban van, amit a néző lát, és van, amit mi tudunk/csinálunk. Ez a kettős felfogás nélkül nagyon nehéz jó bűvésznek lenni. (Sőt, talán bűvésznek lenni egyáltalán.) Fontos, hogy úgy állítsuk össze a műsorunkat, hogy pontosan tudjuk mikor, mit csinálunk, és ezt hogyan érzékelik a nézők. 

10. „Ha egy hatást ki lehet találni szimplán logika alkalmazásával, akkor a hatás nem megfelelő.” – Bob Cassidy

Úgy gondolom, hogy ezt nem nagyon érdemes túlmagyarázni. Ha egy hatás metódusát ki lehet következtetni, akkor az nem jó. Más kérdés az, amikor a néző valamilyen hamis magyarázatot ad, és ezt igazként fogadja el. Erről később még részletesen úgyis lesz szó.

13. A laikusok direkt megvalósítási módszerekben gondolkoznak. Így pontosan ezeket a módszereket leplezik le leginkább.

A nézőt nem érdekli, hogyan működik a Diagonal Palm Shift. Viszont meg fogja tudni mondani, hogy rosszul csináljuk, és nem zárjuk a megfelelő szögeket, mert kilóg a kártya a tenyerünkből. Őket a mit érdekel a hogyan-nal szemben. Rengeted órányi gyakorlást képesek pillanatok alatt a sárba tiporni egy "ÁÁÁÁÁ, láttam, hogy mit csináltál!! Láttam, láttam. Engem ugyan nem versz át!" mondatsorral. 

17. Zárd ki a gyanú bármilyen formáját, még mielőtt az létrejöhetne.

A legnehezebb része talán a bűvészkedésnek. Szerintem úgy lehet a legkönnyebben megvalósítani ezt, hogy olyan atmoszférát teremtünk az előadás alatt, hogy a közönség a mi oldalunkon álljon és minket támogasson, szemben a megszokott "Engem nem vágsz át!" attitűddel szemben. 

Ez természetesen még nem elégséges egy jó bűvészelőadáshoz. Ha pusztán ezzel rendelkezünk, de a közönség minden trükkünkre rájön, és nevet; akkor nem bűvészelőadást látnak, hanem egy rossz bohócot. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.