"We just did our acts over and over for no money, just to do it." -- Mac King 

Kellemes hétvégét mindenkinek. 

 Nagyon fontos meghatározott időnként frissíteni a blogomat. Ismét egy szürrealista videóklipp, ezúttal a Metallica nyálasabb időszakából. Hamarosan megint lesz hasznosabb dolog is. 

Ismét Darwin törvényei kerülnek terítékre, már csak azért is, mert régen frissítettem a blogomat, így valami vonzót kell bedobnom a nagyérdemű olvasóközönségnek. Folytatódjon tehát az áradat, amely lehetőleg minden olvasó számára segít abban, hogy jobb bűvésszé válhasson:

3. A varázslatot pusztán kizárásos alapon lehet elérni.

A jó öreg Juan Tamariz neve sajnos nem szerepel a törvények részben a hivatkozások között. Szerencsére a könyvben többször is előkerül egyik briliáns műve: The Magic Way. Ebben Tamariz azt igyekszik bizonyítani, hogy az igazi varázslat egyedüli lehetősége, hogy a néző következtetések sorozatát hajtja végre, majd minden egyes esetben kizárja a lehetséges metódusokat. A következtetési lánc végére arra kényszerül, hogy kimondja: tényleg varázslat szemtanúja volt. Darwin is ezt a vonulatot igyekszik erősíteni, illetve hozzáteszi (? - megvan ez már Tamariznál is) a következő törvényt:

4. A helyes megoldást még az előtt érdemes kihúzni, mielőtt a hatás megtörténik velük.

Sok olyan trükk van, amelyben az előadó elmagyarázza mit is fog csinálni, és mire figyeljenek oda a nézők. Ilyen pl. Paul Potassy újságtépése is, ahol a közönség többször látja a tenyérben elrejtett, összehajtott újságot.

A rutin első fele a megszokott módon történik. Az előadó összehajt egy újságot, széttépi, majd a darabok összeillesztése után, az újság ismét egészben pompázik. A második fázis a nézők beavatása. Paul elmagyarázza, hogy egy összehajtott újságlapot kell elrejtenünk a kezünkben. Széttépi az első újságlapot darabjaira. Utána nyíltan megtörténik a csere, sőt a közönséget még figyelmezteti is, hogy véletlenül se fedjék fel a titkot, hogy az összehajtott újságlapot kicserélte a széttépett darabokra. Itt jön be a csavar: ugyanis miután megmutatja a becserélt újságot, a maradék újságpapír-darabok teljesen rejtélyes módon szintén egyben vannak.

Bemutat egy módszert, leleplezi, majd utána egy másik módszerrel egy olyan következtetési hurokba tereli a nézőt, amellyel még az eredeti módszert is elleplezi. A néző ilyenkor azt hiszi (hiheti*) ugyanis: "Nem cserélhette ki, hiszen többször megmutatta az elrejtett darabokat a kezében." Innen már el is érkeztünk a következő törvényhez:

14. Ha eléred, hogy rossz kérdést tegyenek fel, soha nem fognak megérkezni a megfelelő válaszhoz.

Az előző két törvény kiegészítése gyakorlatilag. Érdemes még a hatás megtörténte előtt kizárni a lehetséges módszert. Utána pedig mindenképp egy olyan módon tereljük a gondolkozásukat, hogy a tényleges módszert logikailag lehetetlennek gondolják.

11. A nyilvánvaló megoldás a bűvésznek utóljára jut eszébe, a laikusnak elsőként.

*A fenti javításhoz kiemelten fontos megjegyzés. A laikusok nem bábuk, nem ostobák. Sajnos a legtöbb bűvész ezt nem veszi figyelembe, és azt hiszik, hogy egy trükk jó, még akkor is, ha az egy laikus számára teljesen nyilvánvaló. Pontosan soha nem tudhatjuk mit gondol egy laikus, nem is érdemes tudakolni. Mindannyian másnak ismerjük meg a világot, más és más mutatványok gyakorolnak ránk hatást. 

Amit viszont mindenképp érdemes megjegyezni: soha nem az a legjobb hatás, ami minket bűvészeket nyűgöz le, hanem az, ami a laikusokat.

 Mit is írhatnék Michael Vincentről? Bandzsa, testes, meglehetősen egyhangú szöveggel rendelkezik. Nem rendelkezik semmivel, amire a mainstream media felfigyelne. Mégis zseniális. Olyan átéléssel adja elő a klasszikusokat, hogy azt képtelenség utána csinálni. A kedvencem az előadásában az, hogy fantasztikusan van megkomponálva. Itt nem a szövegi részekre gondolok, hiszen azok előadásában másodlagosnak mondhatjuk. A kellékek és a testnyelv olyan összhangban mozognak, hogy szinte már nincs is szükség szövegre. ("The Eagle has landed", és "You're watching me like hawk right now" mondatok unásig ismételve.) 

Ami miatt mindenképp érdemes figyelembe venni, az a fesztelen előadásmód. Nem árul zsákbamacskát, becsap minket. Mindezt viszont fantasztikus stílusban teszi. 

Tudós bűvész, bűvész-tudós. Minden mozdulatán látszik a kimunkáltság, a megfelelő gyakorlással eltöltött idő. Amit kifejezetten vonzónak találok, az a klasszikusok stílusos előadása. Olyan, mintha az 1920-as évek találkoznának a mai kor úriemberével, mindezt persze szolid fekete-afrikai stílussal fűszerezve. 

A közelmúltban egy egyszerű kockajátékot játszottam. A célja az volt, hogy becsapjuk a másikat, és így igyekezzünk elnyerni tőle zsetonjait. Erősen elgondolkodtató volt, hogy miért ez; miért a megtévesztés egyik leghatékonyabb túlélő az evolúcióban. Az állatvilágban, amelyik egyed nem tud elbújni, megtéveszteni ragadozóját, könnyen áldozattá válik. Ugyanakkor fajtatársait arról kell meggyőznie, hogy ő a legerősebb és legnagyobb példány; igyekszik a lehető legnagyobbnak és legerősebbnek mutatni magát. Nem számít élőhely, fizikai méret, vagy a tápláléklánc foka; ha meg tudod téveszteni a másikat, győztél. 

Az emberek közt a megtévesztés már jelentősen több síkon megy végbe. Igyekszünk meggyőzni a másikat, hogy mi vagyunk számára a legjobb barát, vagy nem kövérít az új ruhája, esetleg biztosítjuk teljes odaadásunkról biztosítjuk.

Az én feladatom ebben a legjobbnak lenni, olyan módon, hogy mindenki boldogan és örömmel hagyja el az előadást. Ne csalásként vagy becsapásként, hanem csodaként éljék meg, amit csinálok. 

Ismételten egy könyvajánló, a bűvészet területén kívülről. A mai felhozatal egy Magyarországról elszármazott pszichológus gyöngyszeme: a Flow. Nézzük mit ír a könyvajánló:

A Flow a tökéletes élmény pszichológiájának eredeti, legátfogóbb kifejtése. Csíkszentmihályi Mihály, a pozitív pszichológia vezető gondolkodója, forradalmi művével saját kiteljesedésük lehetőségeit tudatosan vagy ösztönösen kutató milliók életére volt hatással. Elismert pszichológusok, üzletemberek, művészek, politikusok és sportolók, továbbá a lélek működésével és rejtélyeivel rendszeresen foglalkozó szülők, pedagógusok, orvosok és kreatív szakemberek sokasága merített ihletet a könyvből. A boldogság keresése és a kizökkent sorsok helyreállítása utáni vágy az emberi lélek mélyéről ered, az ideális életről való elmélkedés egyidős a filozófiai gondolkodással. A Flow elméletének ritka erénye, hogy komoly kutatómunka alapozta meg, ugyanakkor leírása, illetve rendre beigazolódó következtetései a pszichológiában járatlanok számára is érthetőek és sokszor a rendkívüli felismerés erejével hatnak. A Flow most Az elme kerekei sorozatban, az 1997-es kiadáshoz képest lényegében változatlan szöveggel jelenik meg.

Miért lehet érdekes bűvészek számára ez a könyv? Két válasz is lehetséges. Az egyik a trükkök, rutinok, műsorok létrehozásának a folyamata. A flow ugyanis egy olyan állapot, amely kifejezetten kedvez a kreativitás számára. Ha belegondol, kedves olvasó, minden bizonnyal önnel is előfordult már olyan, hogy valamibe belefogott és nem is vette észre milyen gyorsan pörög az óra. A tevékenység végével viszont olyan fáradtság szakadt önre, mintha egy hetet megállás nélkül dolgozott volna. Ebben az esetben sikerült átélnie a flow nevű állapotot. 

A másik válasz már inkább a kollektív flow-ra vonatkozik. Hasonlóképpen az előzőekben leírt élményekhez, előadás közben is képesek lehetünk átélni ezt az élményt. Ha sikerül ebbe bevonni a közönséget is, akkor garantáltan sikereket érünk el.

A Flowról részletesebben maga a fogalom atyja beszél a TED-en:  

Folytatom a szürrealizmus sorozatot, ez esetben egy fantasztikus videóklippel. Nem annyira a zene, mint inkább a videó képi világa nyűgözött le. Kedvencem a villanyköre fejű, öltönyös figura, illetve gyermeke, aki ugyanúgy néz ki. Úgy gondolom a képek kellő inspirációt tudnak nyújtani a varázsláshoz.

Remélem nem cseng sokaknak ismeretlenül Darwin Ortiz neve. Ha mégis, akkor címszavakban érdemes róla tudni a következőket:

-1948-ban született New Yorkban.

- Jó barátja David Roth és Michael Vincent.

- Harry Lorayne memória-iskolájában tanított.

- Ő írta többek közt az Annotált Erdnase-t, amiből végre könnyebben lehet megtanulni bizonyos fogásokat. (Ha valaki nem tudja ki is S. W. Erdnase, akkor szégyellje magát!)

A következő posztokban Darwin Ortiz: Designing Miracles című könyvében található törvények közt szemezgetek, és valamilyen szinten igyekszem őket kommentárokkal ellátni. Szándékosan nem tartok semmilyen sorrendet, így mindenkinek minden alkalomra jut valamilyen apróság.

1. A bűvészet legfontosabb tárgya a laikusok gondolkozása

Kevés dolog lehetne ennél fontosabb. Bűvészként gyakran megszokja az ember, hogy csak a bűvészklubban, vagy a bűvész barátainak mutat trükköt. Így előtérbe kerül az, hogy milyen okos egy kellék, vagy mennyire radikálisan új metódust fejlesztettek ki egy régi trükkre. Így teljesen elsikkad az, hogyan tudok tényleges varázslatot mutatni az elvárt trükkök helyett. (Sőt, előfordulhat olyan is a bűvészek közt, hogy egyáltalán már nem is érdekli őket önzésükben és elégedettségükben a laikusok véleménye. "Ez egy jó metódus és kész." Persze a laikus látta, hogy mikor hogyan lopja ki a kártyát a pakliból, de ez már másodlagos öntelt bűvészünk számára.)

5. Szokd meg, hogy külső és belső relitásban gondolkodsz egy mutatvány bármely pontján.

Minden egyes mutatványban van, amit a néző lát, és van, amit mi tudunk/csinálunk. Ez a kettős felfogás nélkül nagyon nehéz jó bűvésznek lenni. (Sőt, talán bűvésznek lenni egyáltalán.) Fontos, hogy úgy állítsuk össze a műsorunkat, hogy pontosan tudjuk mikor, mit csinálunk, és ezt hogyan érzékelik a nézők. 

10. „Ha egy hatást ki lehet találni szimplán logika alkalmazásával, akkor a hatás nem megfelelő.” – Bob Cassidy

Úgy gondolom, hogy ezt nem nagyon érdemes túlmagyarázni. Ha egy hatás metódusát ki lehet következtetni, akkor az nem jó. Más kérdés az, amikor a néző valamilyen hamis magyarázatot ad, és ezt igazként fogadja el. Erről később még részletesen úgyis lesz szó.

13. A laikusok direkt megvalósítási módszerekben gondolkoznak. Így pontosan ezeket a módszereket leplezik le leginkább.

A nézőt nem érdekli, hogyan működik a Diagonal Palm Shift. Viszont meg fogja tudni mondani, hogy rosszul csináljuk, és nem zárjuk a megfelelő szögeket, mert kilóg a kártya a tenyerünkből. Őket a mit érdekel a hogyan-nal szemben. Rengeted órányi gyakorlást képesek pillanatok alatt a sárba tiporni egy "ÁÁÁÁÁ, láttam, hogy mit csináltál!! Láttam, láttam. Engem ugyan nem versz át!" mondatsorral. 

17. Zárd ki a gyanú bármilyen formáját, még mielőtt az létrejöhetne.

A legnehezebb része talán a bűvészkedésnek. Szerintem úgy lehet a legkönnyebben megvalósítani ezt, hogy olyan atmoszférát teremtünk az előadás alatt, hogy a közönség a mi oldalunkon álljon és minket támogasson, szemben a megszokott "Engem nem vágsz át!" attitűddel szemben. 

Ez természetesen még nem elégséges egy jó bűvészelőadáshoz. Ha pusztán ezzel rendelkezünk, de a közönség minden trükkünkre rájön, és nevet; akkor nem bűvészelőadást látnak, hanem egy rossz bohócot. 

"A hetedik te magad légy!" írta a Költő. Ennek eleget téve, habár kissé megkésve egy videó rólam. A jótól még messze van. Magát az invisible palmot imádom, egyike volt az elsőknek, amiket megtanultam.